akarom a napot

a napról. az akarásról. az állapotról.

a spiritualitás kakaós csigája vagyunk kókuszból

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

nem áll a talpán még minden trükk
nem mondtunk még ki annyit, amennyi elég a végekhez
nem nyújtózunk elég messze, hogyha érezni az ízt
hiányozni
hiányozni mindig

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

arról, hogy rólad kellene
hogy titeket nézlek és nem látok már semmit
hogy tudom hol vagy de oda én már nem érek el
hogy már csak alig néhány pontosan felidézhető íz van
hogy a végén csak ránk emlékezem pedig még nem is barna a bőrünk
hogy már nem fogom meg a sárkány farkát és napok telnek el úgy
hogy nem nézek az égre
arról hogy beszélünk jobb híján mert zsibbad lassan a talpunk és ez mit hoz
de legalább beszélünk
arról hogy a menedékek nem omlanak össze csak belepi őket valami kő
valami törmelék és valami murha
arról hogy ilyenből hogy belőled nincsen több
hogy a meghasonulások függőlegesei után egyetlen mozdulattal leszek megint nálad
arról hogy ez jól van így hogy ha valami hát ez jól van és így legyen
arról hogy sosem tudod mennyire van már közel az aminek
és arról hogy miért nincs már igazi vége semminek
hogy meddig lesz még ott a felszisszenés a fejedben
segítek az ott marad, sőt egyre terebélyesedik majd
de én akkor már nem
én akkor már senkinek
akkor már csak te fogsz hiányozni

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

megszakad véget ér megszűnik a folytonosság

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

hogy ritkábban írok tollal verset a füzeteid szélére és nem vágyok
már elismerő nyugtatódra a tekinteted óvatos vigyázó féltő feddésére
mert nem a szavakban rejtőznek már a lényeges
mindenünktől független felekezetük szerint átkozottul meddő
dolgok hanem csak a kevés bizonyos apróság ami kitölti a tereidet
vonaltól vonalig hogy egy percig se eshess ki a játékos most-ból
aminek póznái úgy inganak amikor nekikbillen egy kótyagos felhő ezen a
madárszabad könnyű megint-tavaszi égen és csak kúszik a fény
be a résen nem kíméletes reggel már kemény vagy csak nevetsz
nem eszünk húst és miattad lüktethetnek ugyan a szemgolyók a
lélegzetvételt mániásan nyakon csípni azt kell figyelni mindig lehántani le-
ráncigálni a terhes ruháidat sorban hogy ne merd elrejteni magad előttem
végtére is csak a homlok a boka és a csípő képes érzelmek kifejezésére ebben a térben
bagzó macskák bor-nyűg temérdek terméketlenség csak szagok csattogó testek
nyílnék bár nyílnál bár volna ott az a félve nyugalom valahol a rideg a kővár közepén
sár illata bogarak múlandó a bélyegeket már nem kell kaparni van
ami elrendeltetett
a szüleid alacsonyak engem megtagad a bástya a hited mozgékony csak meg ne rontson meg ne rontsanak figyelj figyelj egyszer kimondom hallod
egyszer meg leszünk szidva amiért ilyen könnyelműen engedünk
a nem-figyelésnek amiért ilyen gyorsan űzzük állítjuk félre a
megérzéseinket amiért nem hintjük be porral a tekintetünket
amiért lustábbnak rajzolva tűrjük meg a reggelt és addig hajtjuk
a biztonság utáni végletekig száradó vágyat amíg morran egyet
a főnök és azt mondja talán egy beszökő fénynyalábban meg-
csillanó óvatlan sugárba kapaszkodva hogy
hé
elfelejtesz
(folyton)
engedni változót

Pontszám:

 

 

5 (1)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

hogy az energia soha nem lusta
hogy az apák szükségszerűen kitagadnak
hogy az izmok összehúzódását nem
oldja
semmi fel
hogy egymás háta mögött ökölbe szorítani nem ér
hogy a kérdést mindig felteszik
pedig
hogy az idő nem cimborál
hogy tehetetlen aki néma
hogy téved aki nem hisz
hogy elfogynak a betűk
hogy elmegyünk

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

elmondani nem lehet
maguktól oldódnak a csomók
míg fél lábad a padkán a másik fél lelóg
a lehetségesség másik neve

a duna nélkülem árad
a tisza nekem

ne bántsátok a lepkéket

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

 

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

fényt kapott a negatív
szétrobbantak a foton-ők
csorogni kezdtek a vizek a tető széléről
lefelé csöpp-csöpp
koszosan és zölden, szörnyethalva az erkélyen
fémet a szájnak hangot a húsnak
a fészekben a kakukk a király
a francia kutyák nem írnak verset de megugatják
a türelmetleneket és a gyávákat
mindegy hol élsz amíg koszos a talpad
a füst természete hogy nem takarodik el
a táncos és a bohóc csípője is zsibbad

a kacsa lényege hogy suttogva is hápog

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

"ha haladékot kaptál, nem árt az eszedbe vésni, hogy az sem tart örökké."

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

és elhallgatott

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

"Hol van, ó hol a hely - szivemben őrzöm -
ahol még semmit se tudtak, még lelökték
egymást, mint egymásra ugró, párban össze
nem illő vadak; -
ahol még súlyos a súly és
csetledező tányérjaik
leszaladnak a pörgő
botokról...

Aztán váratlanul e keserves Seholban
a mondhatatlan hely, hol a tiszta kevés
túlsokká változik és egyszerre
üres lesz.
S szám nélkül zárul a sokrovatú
számadás.

Angyal! Ha volna olyan hely - ismeretlen előttünk,
ahol mind, akik szeretnek és a tudásig el sose jutnak,
lelkesedésük bátor alakjait nyújtóztatva mutatnák
mondhatatlan szőnyegen, és
gyönyörépítette tornyaikat, ingatag,
csupán egymásba kapaszkodó létráikat - hiszen
soha nem volt lábuk alatt föld - s tudnának
a nézőkként körülálló néma halottak előtt:

Ők odavetnék vajjon a boldogság legutolsó, mindig
félve takargatott, általunk sose látott és
sohasem avuló érméit a végre szívből
nevető pár lábaihoz, csillapodott
szőnyegükre?"

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

sután nyugodt
vagy nyugodtan suta
mindkettő
fázik

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!